2023. március 7., kedd 4:24:00 / Telex.hu
A víz erőforrás, és az okos ember ügyel az értékes erőforrásaira.
Télvíz idején
Télen – amikor már kvázi mindegy volt – végre lehullott Magyarországon a nyárból hiányzó csapadékmennyiség, adódna tehát a lehetőség, hogy felkészülve az előttünk álló – és talán a tavalyihoz hasonló szárazsággal és forrósággal közeledő – nyárra, a most meglévő vízkészletek visszatartásával, megkötésével – írta nagyobb lélegzetű elemzésében a telex.hu. Hiszen a víz erőforrás, és az okos ember ügyel az értékes erőforrásaira. Kajner Péter, a WWF Magyarország Élő folyók programjának szakértője nagyobb lélegzetű interjúban beszélt az általa tapasztaltakról. „Pozitív változás, hogy az aszály és a hőhullám ráirányította a figyelmet a szárazodásra és a vízhiányra.”
“Sokan megértették, hogy a vízvisszatartás a csapadéktöbbletből, belvizekből, árhullámokból kulcskérdés az aszály elleni védekezésben.”
“Úgy látom, hogy ez a szemlélet és az erről szóló kommunikáció a hivatalos szerveknél is megjelent. Érdemi előrelépést azonban az jelenthetne, ha minél több helyet biztosítanánk a táji léptékű vízvisszatartásnak természetközeli gazdálkodással, területhasználattal” – nyilatkozta a szakember.
„Pozitív változás, hogy az aszály és a hőhullám ráirányította a figyelmet a szárazodásra és a vízhiányra.” Kép: Unsplash
Legalább már nem büntetik
A Közös Agrárpolitika (KAP) és a magyar támogatási rendszer a 2023-as évtől már legalább nem bünteti a vízvisszatartást – amit Kajner eredményként fogalmazott meg, és ebből kifolyólag a belvíz megítélése is változhat.
„Ha egy szántó mélyebb részén rendszeresen megáll a víz, akkor az ilyen területeket észszerűbb lenne inkább a nedvesség beszivárogtatására használni.”
“A korábbi szabályok szerint, ha hosszabb időre megállt egy szántón a víz, le kellett vonni a támogatható területből. A gazda ezért vagy maga vezette el a vizet, vagy a vízügytől követelte, hogy tegye meg ezt. Idéntől már nem kell földvédelmi bírságot fizetni vagy átminősíttetni a vízállásos területet, ami a beszivárogtatás és a mikroklíma javítása szempontjából is hasznos” – ismertette a helyzetet Kajner.
A korábbi szabályok szerint, ha hosszabb időre megállt egy szántón a víz, le kellett vonni a támogatható területből. Kép: Wikimedia
Gondolkodom tehát vagyok
A Telex által megszólaltatott Szilágyi Sándor építőmérnök úgy vélte, hogy sok önkormányzat, agrárvállalkozás és intézményi szereplő is hajlamos végre pénzt is költeni a vízvisszatartásra és földet biztosítanának erre a célra.
„A szárazság utáni, januári néhány nagyobb csapadékesemény még több érintettnek nyitotta fel a szemét, hogy ha most lett volna kialakított kapacitása, akkor hol mennyi vize lehetne.”
“Vonatkozik ez öntözőrendszerek potenciális puffertározóira, amelyek szép számban kerülnek elő. Vagy csak belvízcsatornákra, ahol azért nem foglalkoztak például az Alföldön vízmegtartást segítő művekkel, mert »úgysincs víz«. Hát most van, de folyik is szépen tovább, és kevesebb marad a területükön, mint amennyit a terület földrajzilag, műszakilag tudna. Ez egy újabb lecke, amiből most még többen tanulnak, de rengeteg még a tennivaló” – nyilatkozta Szilágyi. Szilágyi megjegyezte azt is, hogy az önkormányzatok hozzáállása változóban van ezen a területen.
„A természettel nehezebb szembemenni, mint a papírmunkával” – hallani mostanában a szakember szerint.
„A szárazság utáni, januári néhány nagyobb csapadékesemény még több érintettnek nyitotta fel a szemét, hogy ha most lett volna kialakított kapacitása, akkor hol mennyi vize lehetne.” Kép: pixabay
Az OVF is megszólalt
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is hozzászólt a kérdéshez, szerintük a gazdálkodók alapvetően az ő feladatuknak tekintik a vízkészletek visszatartását, lévén az ő üzemeltetésükben vannak a holtágak, csatornák, víztározók, kisvízfolyások, stb. Ennek okán csak nagyon kevesen fognak be e saját maguk a vízvisszatartás rendezésébe, és ebben az OVF szerint majd csak akkor lehet változás ha az ösztönzők közé berléptetik a támogatási rendszert is.
Mindeközben a természetes víztározók ott vannak az orrunk előtt, csak éppen nem használjuk őket semmire.
A táji léptékű vízvisszatartás a WWF egyik fő megoldási javaslata erre a problémára, és ezen a területen több mintaterületen is dolgoznak. Ők segítik például a Homokhátságon fekvő Jászszentlászló, Szank, Móricgát területein a Dongér-Kelőér Vize Egyesületet. Az itt alkalmazott megoldás szerint a helyi gazdák lezárásokat hoztak létre a belvízcsatornák oldalágain, méghozzá költséghatékony megoldásokkal, hogy megfogják a vizet. Helyi tragédia, hogy a mögöttünk hagyott három tétlen esztendő szárazságát a homokos területen még így sem volt képes pótolni a januári rekord mennyiségű csapadék, így gyakorlatilag “pusztán” a talajok visszatöltődése zajlik. Itt aztán igazán szükséges lenne a gazdálkodók együttműködése, hogy a jövőre nézve minden erővel a vízvisszatartáson dolgozzanak a víz elvezetése helyett.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is hozzászólt a kérdéshez, szerintük a gazdálkodók alapvetően az ő feladatuknak tekintik a vízkészletek visszatartását, lévén az ő üzemeltetésükben vannak a holtágak, csatornák, víztározók, kisvízfolyások, stb. Kép: Wikimedia
Pozitív példa is akad
A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén lévő Beregi víztározó lehet megfelelő pozitív példa, mivel ott a január végén árhullámként jelentkező víztöbbletet el tudták tárolni. A folyó ezen szakaszán gyorsan levonulnak az árhullámok, és tekintettel kell lenni épített környezetre is, így pár néhány napig lehetséges ereszteni a vizet, ami messze nem a rendelkezésre álló teljes kapacitás. Kajner szerint több ilyen víztározót is érdemes lenne bevonni a hasonló árhullámok “lefölözésébe” és a Beregben dolgozó WWF is ezen munkálkodik.
A legkönnyebb ott a helyzet, ahol a tározó eleve úgy épült, hogy az ne csak vészhelyzetben segítsen amolyan „leeresztő szelepként” hanem a tájgazdálkodási vízvisszatartás szempontjai is szerepeltek a létesítési tervekben.
Jó példa erre a Tisza-Túr-tározó, de a gyakorlati tájhasználatban egyelőre nem működik a víz fogadása. Kajner Péter helyzetértékelése szerint: „Ha csak a tiszai alföldet nézzük, a hajdani mélyártér kínálkozik természetes víztárózóként, a táji infrastruktúra mondhatni adott. Legalább 150 ezer hektárnyi gyengébb minőségű területre lehetne kivezetni a vizet viszonylag olcsón és egyszerűen, de a területhasználatot, gazdálkodási módokat ehhez kellene igazítani. Az ország egészét tekintve egyébként 3-400 ezer hektáron ésszerűtlen szántóföldi gazdálkodást folytatni, mert ez aránytalan környezeti károkat okoz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület felmérése szerint. Gyeptelepítés, vízvisszatartás, fasorok, mezsgyék vagy őshonos faállományú erdők telepítése lenne indokolt az ilyen területeken. Nemzetgazdasági kulcskérdés, hogy ebbe az irányba induljunk el, erre a Közös Agrárpolitika új pénzügyi ösztönzőit, támogatásait ki lehetne használni.”
(Forrás: Telex)