Írta: Cseuz Judit Megjelent: 2024. július 17. szerda

Az utóbbi napok és hetek egyik központi témája a sokéves viszonylatban is kiugró mértékű hőség, és ennek okozója, a globális felmelegedés. A jelenség velejárója az is, hogy a nyaraink egyre szárazabbak, amiért is a jövőben életbevágó kérdés lehet a vízgazdálkodás, vagyis konkrétan az, hogyan tartsuk meg településeinken az ott keletkező vizet. A VTV keddi, Időben című műsorának vendége Balla Iván vízügyi szakember – a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulás igazgatója – volt, akivel ezt a kérdéskört jártuk körül.

Extrém magas csúcs- és középhőmérsékletek és fokozódó aszályhelyzet, amely országos viszonylatban is a Dél-Alföldön az egyik legsúlyosabb – ezek az problémák a vízügyi szakembereket is foglalkoztatják. Bár nagy meglepetés ebben nincs, hiszen az ENSZ a Kárpát-medencét, azon belül is a Dél-Alföldet az aszálytól a jövőben leginkább sújtott területek közé sorolta.

Laikusok számára a klímaváltozás leginkább a hőmérséklet emelkedésében érzékelhető, de meghatározó része a vízzel való kapcsolatunk is, hiszen emberi és gazdasági szükséglet is a víz. A rossz hír az – emelte ki a vízügyi szakember – hogy a trend, hogy nyáron 38-39 -40 fokokkal szembesülünk, nem fog megváltozni.

Az aszályhelyzetet tekintve pedig nemcsak az a gond, hogy a talaj felső 50 cm-es rétege kiszáradt, hanem az, hogy a talajvízszint országosan a sokéves átlag alatt van 2-3 méterrel – de a Dél-Alföldön ennél még súlyosabb a helyzet.

Lehet tenni ellene

Mindeközben a terület, ahol élük, vízgyűjtő-terület is, nem véletlen hívják Tisza-Maros szögnek. Elvileg tehát fogadjuk a Kárpát-medence vizének egy részét – vagyis megvan rá a lehetőség, hogy tegyünk a probléma ellen. A vízgazdálkodás feladata nagyon sokáig a vízkár-elhárítás volt, tehát hogy az árvíz, belvíz ellen tegyünk, a mezőgazdaság érdekei hátrébb voltak – magyarázta Balla Iván.

Ezzel szemben pedig inkább a víz megtartására kellene törekedni, de ez Magyarországon jelenleg még gyermekcipőben jár, ugyanúgy, ahogy a „szürke vizek”, tehát a használati vizek újrahasznosítása.

– Ez részben szakpolitikai kérdés, részben pedig költségvetési – állítja a szakember. Az úgynevezett „integrált vízgazdálkodás” – melynek fogalma mostanában kerül csak be a köztudatba – az a jelenleg is zajló folyamat, hogy a beruházásoknál előírják azt is, hogy a vízügyi szempontoknak, a vízmegtartás elvárásainak megfeleljenek.

Nem biztos, hogy annál jobb egy város, minél több a burkolt felület

A szakember szerint lehet, hogy régen az volt a jó polgármester fokmérője, mennyi burkolt felület, út, térkő van egy településen, manapság azonban már egy szemléletváltás érzékelhető ezen a téren. Sokfelé törekednek a használható területek másféle beépítésére: nem kell mindent leburkolni, hanem ahol lehetőség van rá, zöldfelületeket hagynak. De emellett az is fontos, hogy ne nyírjuk túl gyakran és túl rövidre a füvet, hagyjunk kis méhlegelőket is – ezt városi szinten is meg lehet csinálni.

Egyik megoldás: lefolyáslassítás

Több folyó is átfolyik a vidékünkön. Ezeknél, ha árvíz van, az nem úgy keletkezik, hogy belehull a csapadék, és kiönt a folyó, hanem a vízgyűjtő területről folyik bele a folyóba a lehulló csapadék.

Vagyis a vízgyűjtőterületen kell a csapadékot megtartanunk, illetve a lefolyást lassítanunk

– hívta fel a figyelmet a vízügyi szakember, hozzátéve, ezzel szemben az elmúlt 50 évben minden emberi intézkedés a lefolyásgyorsításról szólt. Koncepcióváltásra volna tehát szükség: például arra, hogy egy település közigazgatási határán kívülre ne engedjék ki a vizet – sem a csapadékvizet, sem a „szürke”, tehát a használati vizeket.

Néhány szó az öntözésről

Valamikor 350 ezer hektár vizet öntöztek az országban – ennek az infrastruktúrája még megvan – igaz, a nagyüzemi gazdálkodáshoz berendezve. A miniszter májusban elrendelte a vízhiányos időszakot, ilyen esetekben pedig vízjogi engedély nélkül is öntözhetnek a gazdák – hangsúlyozta a szakember. Ennek ellentmond – mesélte el a Vízgazdálkodási Társulás igazgatója -, hogy nemrégiben Makón járt, ahol kérdésére kiderült, hogy azon a vidéken egyetlen vízigény sem futott be a gazdáktól. Ezt pedig a megkérdezett gazdák azzal magyarázták, hogy a döntéseket, hogy mit termelnek, ősszel kell meghozni, a legtöbben pedig akkor arra álltak rá, hogy úgysem lesz víz. Vagyis most már hiába juttatnánk nekik vizet, nincsenek rá felkészülve. Szervezési dolgokon kellene tehát változtatni – állítja Balla Iván.

A csatornákat fel kellene tölteni

Bár ideális állapot lenne, és a klímaváltozás is azt követelné meg, hogy a csatornákat föltöltse az állam, ez óriási összegbe kerülne.

Nagy kérdés, hogyan lehetne bekapcsolni ebbe a napenergiát. Kitörési pont lehet, hogy az energiaügyi minisztériumhoz kerülnek a vízügyek, hiszen ez a két érdekeltség így talán hamarabb fog találkozni

– véli a vízügyi szakember, aki szerint

ha a csatornák föl vannak töltve, akkor öntözés nélkül is látható változás történik a növényzetben 100-150 méteres körön belül.

A „szürke vizek”

Uniós program a természetközeli vízmegtartás, ennek keretében a Homokhátságon öt településen határában épült, illetve fog épülni víztározó, amelybe az időnként nagy mennyiségben lehulló csapadékot el lehet vezetni – illetve a használati vizet megtartani – és nem kell levezetni a főgyűjtőbe, elvezetve a déli országhatáron túlra – emelte ki Balla Iván. Ruzsában például tisztított szennyvizet tartottak meg egy tározóban, és ennek 100-150 méteres körzetében szebb volt a kukorica, mit másfelé.

Összegzés és jövőkép

A helyzet odáig fajult, hogy megkerülhetetlen lett a vízkérdés – a klímaválság és a vízhiány nem fikció, hanem itt van a nyakunkon.

A cél egyrészről az, hogy a vízkészleteinket részben megtartsuk, illetve hogy fölkészüljünk arra, hogyan tudjuk a folyók vízkészleteit visszajuttatni a mezőgazdasági területekre, és azt jól hasznosítani.

Költséghatékony fejlesztésekben kell gondolkodni, tehát ha például feltöltjük és elvisszük a csatornát öt kilométerre, akkor ott jobbról-balról minden gazdának öntözni kell, mert csak akkor kicsi a vízveszteség, és hatékonyabb a beruházás megtérülése.

Mindenképpen súlyos milliárdokról van szó, és sok terv, koncepció létezik a helyzet megoldására – igaz, sok minden eddig nem történt

– összegzett a szakember.

2024. június 28., péntek 11:02:01 / NAK – Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A vizet a tájban kell tartani.

Hazánk mezőgazdasági területeinek 98 %-a kitett a csapadékgazdálkodásnak, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a hidrológiai és hidrogeológiai folyamatok alapjaival, annak érdekében, hogy a lehető legjobb módszerekkel képesek legyünk a termőterületünk vízbiztonságát megteremteni. A hazai vízkészleteinknek 3 forrása van: a csapadék, a határokon beérkező felszíni vizek, valamint a felszín alatti vízkontingensek – írja a nak.hu.

A vízkörforgás

Mint írják, a hazai csapadék egy jó részét – a főként nyugati irányból érkező – ciklonok adják, azonban ezek a ciklonok az elmúlt pár évben többnyire a Dunántúli területek vízigényét képesek „csak” kielégíteni.

A hidrológiai ciklus (vízkörforgás) a Föld hidroszférájában lévő víz folytonos és természetes körforgása, amelyet a napsugárzásból származó energia tart fenn. A ciklusban részt vesznek a felszíni és felszín alatti vizek, valamint a légkör és a talaj víztartalma.

Annak érdekében, hogy megértsük víz földi körforgásának fizikai-meteorológiai tényezőit a NAK készített egy útmutatót, amely elérhető: ITT.

A lehető legjobb módszerekkel kell a termőterületünk vízbiztonságát megteremteni – fotó: pixabay.com

Felszíni vizeink

Magyarország egyedülálló fekvése a Kárpát-medencében jelenleg még lehetővé teszi az átfolyó vizek nagyobb arányú rendelkezésre állását, így azok megtartását és hasznosítását. A határokon beérkező felszíni vizeink azok, melyek főszabály szerint dinamikusan, a felhasználást meghaladó ütemben megújuló vízkészletek.

Főszabály szerint, ugyanis egy-egy nagyobb árhullámot leszámítva, az elmúlt évtizedekben a hazai vízhozamokban csökkenés mutatható ki, a Duna-vízgyűjtőn egy 10 %-os, amíg a Tisza-vízgyűjtőn egy közel 30 %-os csökkenés mutatkozik.

Az elmúlt időszakban számos kritika érte a 19. századi folyószabályozást. A Tiszát górcső alá véve, egyrészt való igaz, hogy a folyó 30 %-kal rövidebb lett, azaz 457 folyamkilométerrel csökkent a hossza, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindemellett + 126 km új (épített) meder, valamint további + 589 km „új” holtág került kialakításra – olvasható a NAK cikkében.

Jelenleg közel 43 ezer állami vagyonkezelésű természetes és mesterséges vízfolyása van hazánknak, mely közel 1,5 M hektárnyi mezőgazdasági területet tudna stabilizálni a rendeltetésszerű üzemeltetéssel. Tekintettel arra, hogy az ország felszíni vízkészletének több mint 90 %-a külföldről származik, különösen fontos intézkedés az átfolyó vizek kivezetése a tájba, mely egyaránt jelent állami és termelői feladatot is.

Hazai természetes vízfolyásainkat ismertető NAK útmutató ITT tekinthető meg.

Hazánk termőterületeinek 2-3 százalékán van jelenleg kiépítve vízpótló öntözés – fotó: pixabay.com

Vízvisszatartással a fenntartható jövőért

Hazánk kontinentális éghajlata a mediterrán felé tolódik, mely azt jelenti, hogy a lehullott csapadék mennyisége mára nem fedezi biztonsággal a növények vízigényét. Hazánk termőterületeinek 2-3 százalékán van jelenleg kiépítve vízpótló öntözés, ezért a növénytermesztésnek mihamarabb fel kell készülnie a csapadék mennyiségétől és annak eloszlásától való függés feloldására.

Felettébb fontos megjegyezni, hogy hazánk csapadékmennyiségének nagyobb része, több, mint 60 %-a származik a hazai vízkörforgásból, ezért a VIZET A TÁJBAN KELL TARTANI! A vízvisszatartással a fenntartható jövőért c. útmutató ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyeket a mezőgazdasági termelő tehet, annak érdekében, hogy közvetlen vagy közvetett módon megőrizze a vizet, ezáltal segítse a terület mikroklímáját – olvasható a cikkben.

A köztestület ehhez is készített egy informatív plakátot, mely segíti a termelőt a vízmegőrzés eszközeiben. Fontos megjegyezni, hogy az útmutatón feltüntetett intézkedések a KAP stratégiai tervével, így az uniós támogatáspolitikával is kompatibilisek!

A plakát ITT érhető el.

Víztakarékos, energiahatékony, precíziós öntözés

Hazánkban elsősorban felszíni vízből lehet öntözni, ennek hiányában lehet csak felszín alatti vízből. Fontos, hogy hiánynak minősül az is, ha felszíni vizek odavezetése aránytalanul nagy költséggel járna.

A földtani tömbben tárolt, felszín alatti vízkontingensek megoldást nyújthatnak, azonban ebből csak korlátozottan lehet öntözni, hiszen fennállhat az a veszély, hogy felhasználás mértéke meghaladja a felszín alatt történő utánpótlás mértékét, különös tekintettel arra, hogy klíma egyértelműen katalizálja a lassabban megújuló édesvízkészletek kimerítését.

A felszíni- és felszín alatti vizek öntözési célú használatát ismertető útmutató elérhető: ITT.

2024. május 31., péntek 14:27:00 / Agrárminisztérium ▪ Sajtóközlemény

Ezek a rendkívüli öntözési célú vízhasználat szabályai.

Az Agrárminisztérium támogatta a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezését, melynek nyomán a Belügyminisztérium 2024. május 24-i kezdettel meghirdette a tartósan vízhiányos időszakot az ország egész területére. Ezzel az intézkedéssel a gazdálkodóknak 30 napig lehetőségük nyílik vízjogi engedély nélkül is az öntözési célú vízhasználatra, amihez csupán bejelentésre van szükség – hívta fel a figyelmet közleményében az Agrárminisztérium.

Hozzátették, hogy az elmúlt időszak csapadékhiányos időjárására tekintettel, melynek következtében a felszín közeli talajrétegek kritikusan száraz állapotba kerültek, elkerülhetetlen a mezőgazdasági növénytermesztésben az öntözés, amivel mérsékelhetőek a szárazság káros hatásai. A termelők terheinek csökkentése érdekében a kihirdetett tartósan vízhiányos időszakban a vízhasználat vízmennyisége után a vízhasználóknak nem kell vízkészletjárulékot sem fizetniük.

Az agrártárca arra hívja fel az érintettek figyelmét, hogy rendkívüli öntözési célú vízhasználatnak minősül a közvetlenül felszíni vízből, ideiglenes szivattyúállással, legfeljebb 120 milliméter/hektár (1200 köbméter/hektár) vízmennyiség 100 hektár nagyságot meg nem haladó területre öntözési célból, legfeljebb megszakítás nélkül egy hónap időtartamig történő kijuttatása. A rendkívüli öntözési célú vízhasználatot a területileg illetékes vízügyi hatósághoz (a megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz) írásban kell bejelenteni, amelyhez a vízkivétellel érintett felszíni víz kezelőjének (területileg illetékes vízügyi igazgatóság) hozzájárulását is csatolni kell.

Az Agrárminisztérium folyamatosan nyomon követi a hidrometeorológiai állapotokat és előrejelzéseket, hiszen a kritikusan száraz talajállapot az őszi vetésű szántóföldi kultúrákra kedvezőtlen, terméscsökkentő hatással bír, de a tavaszi vetésű kultúrák fejlődését szintén visszaveti, ugyanis azok most fokozottan kitetettek az aszályos talajállapotnak – áll az agrártárca közleményében.