2026. október 27. kedd Agroinform

Horváth Attila

Anyagi ösztönzőkkel segítenék a földek időszakos vízborítását, és több lépésben módosítanák a vízgazdálkodási törvényt.

A mezőgazdasági területeken megjelenő vizet a táj működésének részeként, hasznosítható erőforrásként kezelné a vízügyi államtitkárság. Kelemen Ágnes vízügyért és klímapolitikáért felelős államtitkár egy interjúban arról beszélt: az új szemlélet szerint önmagában nem tekintik káros folyamatnak, ha időszakosan sok a csapadék, vagy egy folyó kiárad a földekre.

„Önmagában az, hogy a víz kint van a tájban, a táj rendes működéséhez tartozó funkció” – fogalmazott az Élő Környezetért Felelős Minisztérium államtitkára. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az épületeket, az infrastruktúrát vagy az emberi életet veszélyeztető elöntések esetében továbbra is beszélhetünk vízkárról.

Az elképzelés az arra alkalmas földek időszakos elárasztására épülne. Ha a folyók vízhozama lehetővé teszi, ősz és tavasz között többletvizet vezetnének ezekre a területekre. A víz később fokozatosan beszivárogna és elpárologna, az államtitkár szerint javítva a talaj víztartalmát, a felszín alatti vizek állapotát és a helyi mikroklímát.

Kelemen Ágnes úgy látja, hogy a vízmegtartás és a mezőgazdasági hasznosítás együttesen is megvalósítható, például gyepeken és legelőkön. A váltás azonban a területek adottságainak és használatának figyelembevételét igényli.

A gazdák érdekeltté tételében központi szerepet szánnának a támogatásoknak. Az államtitkár szerint az időszakosan víz alá kerülő földek használóinak anyagi segítséget kell kapniuk, hogy a változás ne pusztán veszteségként jelenjen meg számukra. A helyi vízőrző csoportok, a vízmegtartásban együttműködő gazdálkodók és az önkormányzatok kezdeményezéseit is támogatnák.

Horváth Balázs vízügyi helyettes államtitkár a fokozatos bevezetést hangsúlyozta. Szerinte nem járható út, hogy rögtön minden gazdálkodót vízmegtartásra kötelezzenek. Arra számítanak, hogy az önként bekapcsolódó termelők tapasztalatai és a kedvező példák később másokat is meggyőzhetnek a tájhasználat megváltoztatásáról.

Az interjúban elhangzottak szerint közel 50 ezer hektárra érkezett önkéntes felajánlás, ebből megfelelő vízhozam esetén mintegy 30 ezer hektáron működhetne az elárasztás 2027 tavaszán. Ez lehetőségként szerepel a tervekben, megvalósulása a helyi feltételektől is függ. Elsősorban ott haladhat gyorsan az átállás, ahol az érintettek együttműködnek, és kisebb beruházás is elegendő.

A jogi háttér átalakítását több lépcsőben tervezik. Az első törvénymódosítás célja, hogy már a következő téli-tavaszi időszakban több vizet lehessen megőrizni a tájban. Az interjú szerint az első módosítási javaslatok kidolgozásának határideje október 31., az átfogóbb csomagot pedig 2027-re készítenék elő.

A vízmegtartásra alkalmas területeket az ismertetett ütemezés szerint december 31-ig kell lehatárolni, listázni és térképen megjeleníteni. Ezt követően a tulajdonviszonyok és a víz odavezetésének lehetőségei is meghatározzák a megvalósítást.

A műszaki feltételek területenként eltérnek: helyenként gravitációsan vezethető ki a folyóvíz, máshol szivattyúzás vagy jelentősebb átépítés szükséges. A csatornahálózatot ezért felülvizsgálnák, ahol lehet, vízelvezetésre és vízmegtartásra egyaránt alkalmassá tennék. Egyes szakaszok megszüntetése is felmerülhet. Az egyszerűbb beavatkozások vízjogi engedélyezését könnyítenék, a vizet pedig a csatornákból a táj mélyedéseibe juttatnák.

Horváth Balázs az idei aszályos nyárral kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy a vízhiányra nem lehet azonnali megoldást ígérni. Beszámolója szerint olyan patakok, tavak és források is elapadtak, amelyeknél korábban nem tapasztaltak hasonlót. A táji vízpótlás eredményeihez tervezésre és előkészítésre van szükség.

Az intézményi feladatmegosztásról is szó esett. A helyettes államtitkár közölte: nem tervezik az Országos Vízügyi Főigazgatóság megszüntetését. A szakpolitikai irányok és a jogszabályok meghatározását a minisztérium feladatának tekintik, az OVF-re pedig a végrehajtás és a koordináció biztosításában számítanak.

A döntések tudományos megalapozására a korábbi VITUKI szerepéhez hasonló kutatóintézetet is létrehoznának. A tervezett intézmény kutatásokkal, elemzésekkel és szakmai háttéranyagokkal segítené a vízgazdálkodási döntések előkészítését.

Forrás: Válasz Online

Indexkép: Facebook/Kötivizig