Főmenü

Társulatunkról

Hírek

2022. június 21., kedd 18:05:00 / Agroinform.hu – Polgárné Sarok Edit


A Tisza és a Körösök mentén nincs megoldva az öntözés, pedig van elegendő víz a folyókban. Egy Szolnok megyei gazdálkodóval elemeztük a katasztrofális terméskilátásokkal kecsegtető helyzetet.

Hónapok óta arról szólnak a hírek, hogy óriási mértéket ölt az aszály, a tavasz is úgy indult, hogy szinte teljesen elmaradt előtte a talajok téli, vízzel való feltöltődése. Erre a talajnedvesség-hiányra érkezett meg a tavaszi aszály, ami mostanra komoly terméskiesést vetít előre főleg a kelet-magyarországi megyékben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Békésben és Csongrádban. Itt gyakran születnek bőven átlag feletti termésátlagok, az idén azonban egészen másra lehet számítani.

Gyói Gábor, agrármérnök-növényorvossal elemeztük a helyzetet, aki Jász-Nagykun-Szolnok megyében gazdálkodik, Békés és Csongrád megyében pedig szaktanácsadással foglalkozik: egészen katasztrofálisnak látja az őszi kultúrák állapotát. A tavalyi rekord árpatermés után idén mindössze 2-3 tonnás hektáronkénti eredmények születnek. A búza is csak az átlag felét fogja hozni véleménye szerint, 3-5 tonnánál jobb eredmények nem lesznek errefelé.

“Míg a Dunántúlon eléri a 250-300 mm-t az éves eddigi csapadékösszeg, keleten sok helyen még nem értük el a 100 mm-t sem” – összegez Gábor. Az árpa és a búza mellett a repcetermés kilátásai is egyre rosszabbak. Eddig is csökkentek a repceterületek több kelet-magyarországi megyében egyrészt az aszály, másrészt pedig szerkivonások miatt, az idei év azonban feltette az i-re a pontot. 2 tonnánál aligha lesz több repcemag hektáronként, már ahol egyáltalán kikelt. A szakember szerint tovább fog folytatódni a repceterületek visszaszorulása.

A termelők lelkiállapota kifejezetten rossz, nagyon sokan látják kilátástalannak a helyzetet. (A kelet-magyarországi helyzetről döbbenetes képeket gyűjtöttünk össze ebben a cikkünkben.)

Viszont magasak a terményárak – ez sem segít?

Látszólag enyhít a gondokon az, hogy magasak a terményárak, és bizony, akinek van tárolókapacitása, tőkeerős, most nem is köt előre felvásárlási szerződéseket a terményre, aki teheti, vár a még jobb árra. De ezt is meg lehet érteni, az aszálykárokat és a költségek növekedését elnézve ezen sajnos nem lehet csodálkozni. “Eddig egy hektár búzaterület megművelése kijött körülbelül 250 ezer forintból, most inkább 350-400 ezer forint körül van ugyanez az inputanyagok árának növekedése és a földbérleti díjak emelkedése miatt. Akkor jön ki a termelő nullára, ha legalább 3,5 tonnás termése lesz hektáronként. Víz nélkül viszont még ez is kérdéses. Azt pedig senkitől nem lehet elvárni, hogy bukjon a munkáján” – elemezte a helyzetet a gazdálkodó.

Az a furcsa ez egészben, hogy itt pont lenne öntözővíz

Ellentmondásos és egyben szomorú is, hogy Békés és Csongrád megyében a Tisza és a Körösök vize megadná a lehetőséget az öntözésre, ami egyébként meg is felelne annak az elvárásnak, hogy minél inkább a felszíni vizeket kell használni vízpótlásra a mezőgazdasági területeken.

“Óhatatlanul felszínre kerülnek most azok az évtizedek óta hangoztatott, megoldásra váró problémák, amelyek eddig többé-kevésbé még áthidalhatóak voltak, és amelyekre megoldást várnak a gazdák az agrárkormányzattól”. A termelő szerint az egyik ilyen kérdés az osztatlan közös tulajdon felszámolása, amely ha lassan is, de legalább halad. A másik pedig az öntözés, ami azonban a kelet-magyaroszági gazdák meglátása szerint nem jutott sehová az elmúlt évtizedekben.

kukorica

Ha a csődifferenciálódás idején nagy az aszály, akkor esély sincs jó kukoricatermésre – Fotó: Shutterstock

Kelet-Magyarországon éppen azok a területek sújtottak aszállyal, ahol egybként lenne lehetőség öntözésre. Mert vannak nagyobb folyók, rendelkezésre áll a felszíni víz. A termelő-szövetkezeti időszak végén komoly belvízelvezető rendszerek épültek a Tisza és a Körösök mentén is, amit aszályos periódusokban öntözésre is lehetett használni, jelentős mennyiségű vizet emeltek ki a folyókból. A rendszerváltás és a kárpótlás lefolytatása után viszont rengeteg kis gazdaság jött létre, és “az az igazság, hogy képtelenség önszerveződő alapon összehangolni egy nagyobb térségre alkalmazható öntözési rendszert 60-80 termelővel.” A gazdálkodó szerint, ha nem jön állami segítség ehhez, amely újraszervezi az öntözési rendszereket, akkor kudarcra van ítélve az öntözés. Mert nem csak pénzre van szükség, hanem egy magasabb szintű szervezettségre. Emellett a csatornák tulajdonjogának rendezése is sürgető kérdés.

Ha eddig vonatkodtak is a gazdák, hogy hozzájárulást fizessenek azért, hogy elérhető legyen az öntözővíz a föld végén, az elmúlt évek aszályos időjárása miatt mostmár nem fognak ez ellen tiltakozni Gábor szerint. Már az alapkérdés is megváltozott:

nem a terméstöbbletről beszélünk, hanem a termésbiztonságról.

A vidék népességmegtartása, az agrárium, a GDP-hez való hozzájárulás szempontjából is lényeges kérdés ez, nemcsak néhány gazda jövedelme a tét. “A Liebig-hordó legkisebb dongája jelenleg a víz. Ennek hiányát kellene a lehető leggyorsabban orvosolni”.

Az öntözés fejlesztése kapcsán egyébként számos lépés történt, hogy csak néhány dolgot soroljunk:

De ez nem elég az aszállyal sújtott térségben a gazdálkodó szerint. Azért, mert egészen egyszerűen 60-80 gazdálkodó (2-3 000 hektárt érintően) nem tud egyetértésre jutni állami koordináció nélkül.

A felhívás célja a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági üzemeinek gazdasági teljesítményének növelése, a szerkezet-átalakítás és a modernizáció ösztönzése, illetve a mezőgazdasági vízfelhasználás hatékonyságának fokozása öntözési beruházások megvalósításával. A felhívás ITT érhető el. Következő benyújtási határidő: június 3. Az igényelhető vissza nem térítendő támogatás összege: egyéni és kollektív projekt esetén is maximum 3 milliárd Ft.

öntözés

Még elérhető a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése felhívás – Fotó: Agroinform

Az öntözési közösségek együttműködésének támogatása

A felhívás célja önkéntes együttműködések, öntözési közösségek létrejöttének ösztönzése, illetve működésük támogatása annak érdekében, hogy tevékenységükkel az öntözéses gazdálkodást hatékonyan megszervezzék. A rendelkezésre álló vízkészlet hatékonyabb felhasználását, gazdaságosabb megtérülését eredményezheti, ha azt az öntözni kívánó gazdák közösen, együttműködve használják fel, továbbá az öntözéshez szükséges infrastruktúrát együtt hozzák létre és együtt üzemeltetik, illetve együtt teszik meg az első lépéseket a beruházások létrejöttének érdekében. A felhívás ITT érhető el. Benyújtási határidő: 2022. május 26. (végső határidő: 2022. december 30.)

A mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése

2022. március 31. csütörtök Agroinform

A felhívás célja a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági üzemeinek gazdasági teljesítményének növelése, a szerkezet-átalakítás és a modernizáció ösztönzése, illetve a mezőgazdasági vízfelhasználás hatékonyságának fokozása öntözési beruházások megvalósításával. A felhívás ITT érhető el. Következő benyújtási határidők: április 4., június 3. Az igényelhető vissza nem térítendő támogatás összege: egyéni és kollektív projekt esetén is maximum 3 milliárd Ft.

öntözés

Még elérhető a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése felhívás – Fotó: Agroinform

Az öntözési közösségek együttműködésének támogatása

A felhívás célja önkéntes együttműködések, öntözési közösségek létrejöttének ösztönzése, illetve működésük támogatása annak érdekében, hogy tevékenységükkel az öntözéses gazdálkodást hatékonyan megszervezzék. A rendelkezésre álló vízkészlet hatékonyabb felhasználását, gazdaságosabb megtérülését eredményezheti, ha azt az öntözni kívánó gazdák közösen, együttműködve használják fel, továbbá az öntözéshez szükséges infrastruktúrát együtt hozzák létre és együtt üzemeltetik, illetve együtt teszik meg az első lépéseket a beruházások létrejöttének érdekében. A felhívás ITT érhető el. Benyújtási határidő: 2022. május 26. (végső határidő: 2022. december 30.)

2022. március 28., hétfő 12:13:00 / Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem ▪ Sajtóközlemény


Drasztikusan megnövekedett a vízfelhasználás, és átalakult a felhasználási cél szerinti megoszlás is, a mezőgazdaság vízigénye jelentős.

Az ENSZ Vízügyi Szervezete (UN-Water) minden évben egy kiemelt témára fókuszál, amelyhez a Víz Világnapjának mottója is kapcsolódik. Ez 2022-ben a „Felszín alatti vizek – Láthatóvá tenni a láthatatlant”. A jeles nap alkalmából a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Környezettudományi Intézete Nemzetközi Víztudományi Konferenciát szervezett, illetve számos kutatása kapcsolódik  a nélkülözhetetlen természeti kincshez.

Dr. Posta Katalin, a MATE tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese

Dr. Posta Katalin, a MATE tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese – fotó: MATE

Földünk vízkészletének nagyobb része sós és mindössze közelítőleg 2,5%-a édes víz. E mennyiségnek mintegy 70%-a gleccserekbe, jégsapkákba zárt, nem hozzáférhető. A hozzáférhető édesvíznek mintegy 30%-a található a talajokban, a talajvízben és javarészt a mélyebben húzódó felszín alatti vizekben, míg csupán 1% tartozik a felszíni édesvizekhez, vagyis a folyókhoz, tavakhoz – tájékoztat Dr. Waltner István, a Környezettudományi Intézet Vízgazdálkodási és Klímaadaptációs Tanszékének vezetője.

Látható, hogy a bioszféra, s ezen belül az emberi civilizáció számára felhasználható felszíni, felszín alatti vízmennyiségek korlátozottak. Ezzel éles kontrasztot mutat az egyre növekvő népesség és annak vízigénye. Előbbi az elmúlt száz év alatt hétszeresére, míg vízigénye több mint 15-szeresére növekedett. Ám nemcsak a vízfelhasználás növekedett drasztikusan, átalakult annak felhasználási cél szerinti megoszlása is.

A mezőgazdaság vízigényét külön ki kell emelnünk, hiszen a XX. század elejétől mintegy megtízszereződtek az öntözési igények. Ehhez képest az ipari vízfelhasználás az 1970-es évek jelentős ugrását követően stagnálni látszik, amely nyilvánvalóan a technológiai fejlődésnek és a relatíve csökkenő vízigénynek köszönhető.

Ha megvizsgáljuk a nagyrégiónkénti vízfelhasználás felszíni és felszín alatti eredet szerinti megoszlását, akkor látható, hogy az elmúlt 40 évben valamennyi földrészen egyértelmű a vízigény növekedése. Az általános, növekvő trenden túl azonban az is jól diagnosztizálható, hogy az egyes földrészeken – igazodva a természetes földtani, vízföldtani adottságokhoz – eltérő mértékben használnak felszíni, felszín alatti vizeket.

Némely régióban szinte kizárólag a felszíni vizekre támaszkodnak (pl. Óceánia), míg máshol a felszín alatti vizek használata akár a teljes kitermelt mennyiség felét is meghaladhatja (pl. Közép-Amerika, Nyugat-Ázsia). Európában inkább a felszíni vizek kitermelése dominál, de hazánkban közismerten jelentősek a felszín alatti víztartalékok, és az ország bizonyos tájain ez jelentősen hozzájárul a napi vízfogyasztás kielégítéséhez. Különösen igaz ez az ivóvíz esetében, hiszen a hazai ivóvíz 95%-a származik felszín alatti vizekből (35% mélységi víz, 35% parti szűrésű víz, 25% karsztvíz).

Vízminőségi oldalról fontos megjegyezni, hogy a felszín alatti vízbázisok (elsősorban a mélységi vizek) jellemzően időben kevéssé változók, stabilabb vízminőséget biztosítanak. Ugyanakkor jellegükből adódóan tartalmazhatnak olyan szennyeződéseket (pl. vasat, mangánt, arzént, szén-dioxidot, metánt), amelyek különböző tisztítási technológiák alkalmazását igényelhetik – hangsúlyozza a tanszékvezető.

Mire számíthatunk a jövőben?

A klímaváltozás hatására várhatóan mind gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események tovább növelhetik a felszíni vízkészletek bizonytalanságát, ám egyúttal befolyásolhatják egyes felszín alatti vízbázisok minőségét és mennyiségét is. Az urbanizációs folyamatok, az országon belüli és nemzetközi migráció mind várhatóan egyre nagyobb terhet rónak majd a hazai ivóvízbázisokra és -ellátó rendszerekre, mind mennyiségi, mind minőségi oldalról.

Mint arra Dr. Waltner István rámutat, oktatási oldalról (elsősorban agrárprofilú egyetemként) kiemelt jelentősége van, hogy a MATE-n végzett hallgatóink tisztában legyenek a vizek visszatartásának, a felhasználás csökkentésének (p. megfelelő öntözési technológiák) jelentőségével, kiemelve például a mezőgazdasági művelés hatásait a talajok víztározó és befogadó képességére. Ugyanilyen jelentős a vizek minőségének megőrzése, bizonyos szakterületek esetében a vízkezelési technológiák ismerete, illetve a modern technológiák (például, térinformatika, távérzékelés, hidroinformatika) készség szintű alkalmazása is.

Képzéseink között számos területen megjelennek a vízgazdálkodáshoz, vízminőséghez, vízbiztonsághoz kapcsolódó tantárgyak, az egyetem valamennyi campusán. Ezek közül talán érdemes kiemelnünk a környezetmérnöki BSc és MSc, illetve a mezőgazdasági vízgazdálkodási mérnöki MSc képzéseinket, amelyekre jelentős nemzetközi hallgatói érdeklődés is mutatkozik az elmúlt években.

Ez a megjelenés a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel történt együttműködés keretében jött létre.