A Felhívás keretében az alábbi tevékenységek támogathatók:
Öntözőberendezések vízellátását biztosító vízvisszatartás létesítményeinek támogatása fenntartható vízkészlet-gazdálkodás biztosításával, ezen belül víztározók létesítésének támogatása közepes nagyságú tározók kialakítása révén, amelyek mérete már megengedi, hogy öntözővíz kivétel is lehetséges legyen
Természetes szűrőmezők kialakítása a keletkezett felesleges és a gazdálkodás szempontjából káros vizek összegyűjtést követő tápanyag terhelésének csökkentése, majd befogadó vízfolyásba történő továbbítása céljából:
Mezőgazdasági területekhez kapcsolódó meliorált utak kialakítása:
Meglévő öntözőberendezések vízfelhasználás hatékonyságának javítása, valamint öntözési infrastruktúra és kapcsolódó műtárgyainak fejlesztése, rekonstrukciója
Új öntözőberendezések beszerzése, illetve új öntözővíz-szolgáltató művek létrehozása
Atámogatási kérelmek benyújtására2022. december 30. napjáig van lehetőség, az alábbi értékelési határnapokkal:
augusztus 4.
október 4.
december 30.
Az igényelhető vissza nem térítendő támogatás összege:
maximum 3 milliárd Ft
egyéni és kollektív projekt esetén is.
A támogatás maximális mértéke közép-magyarországi régióban megvalósuló fejlesztés esetén
40 %
+ 10 % -pont intenzitás jár, ha nem közép-magyarországi régióban valósul meg
+ 10 % -pont intenzitás jár a fiatal mezőgazdasági termelő számára
+ 20 % – pont jár a kollektív módon vagy öntözési közösségként végrehajtott projektek esetén.
Támogatási kérelmet kizárólag az ügyfél-azonosítóval rendelkező támogatást igénylő nyújthat be, a Kincstár elektronikus felületén.
Folyamatosan üzemelnek az öntözőberendezések (Délmagyarország 2022. július 26.)
Csúcsra járnak az öntözőberendezések, a gazdák nemcsak a vetőmagkukoricát, de még a silónak valót is öntözni kényszerülnek, hogy a jószágaiknak legyen téli takarmány. Van olyan cég, amelyik a 46 hektáros gyepterületéről egy kiló zöldet sem tudott betakarítani, mert az aszály miatt kiégett a fű.
Van ahol éjjel-nappal locsolnak, hogy legyen termés FOTÓ: KARNOK CSABA
Az eperjesi Agro-Gárda Zrt. 2020-ban, Medárd időszakában pusztító mennyiségű esőt kapott, olyan belvíz alakult ki a területükön, ami elvitte szinte a teljes termésüket. 2022-ben a vízhiány viszi el a termésüket. A cég, kisebb-nagyobb megszakításokkal, napi 24 órában öntöz.
A zrt. elnöke, Ribárszki István szakmai szempontból ugyan nem tartja helyesnek a napközbeni locsolást, de csak így tudnak némi nedvességet tartani a talajban. Egyelőre kellő mennyiségű víz áll rendelkezésükre, de már a Körösök vízszintje is nagyon alacsony. Jelenleg a vetőmagkukoricát öntözik és a másodvetésű silót.
A fábiánsebestyéni Kinizsi Zrt. a területei felét, 1000-1500 hektárt öntöz. Mindennap dolgozik az 5 lineárjuk és a dobos öntözők is. Idén nagyjából dupla mennyiségű vizet használnak fel, mint 2021-ben.
A Hód-Agrár Zrt. is öntözne. Régebbi berendezésekkel rendelkeznek ugyan, de a víz eljuttatása nehézkes a területükre. A Marosban alig van víz, ha Körtvélyesről vételeznék, az sem lenne megoldás a béleletlen csatorna állapota miatt. Mire a batidai földekre ér a víz, nagy része elszivárog.
A Tisza és a Körösök mentén nincs megoldva az öntözés, pedig van elegendő víz a folyókban. Egy Szolnok megyei gazdálkodóval elemeztük a katasztrofális terméskilátásokkal kecsegtető helyzetet.
Hónapok óta arról szólnak a hírek, hogy óriási mértéket ölt az aszály, a tavasz is úgy indult, hogy szinte teljesen elmaradt előtte a talajok téli, vízzel való feltöltődése. Erre a talajnedvesség-hiányra érkezett meg a tavaszi aszály, ami mostanra komoly terméskiesést vetít előre főleg a kelet-magyarországi megyékben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Békésben és Csongrádban. Itt gyakran születnek bőven átlag feletti termésátlagok, az idén azonban egészen másra lehet számítani.
Gyói Gábor, agrármérnök-növényorvossal elemeztük a helyzetet, aki Jász-Nagykun-Szolnok megyében gazdálkodik, Békés és Csongrád megyében pedig szaktanácsadással foglalkozik: egészen katasztrofálisnak látja az őszi kultúrák állapotát. A tavalyi rekord árpatermés után idén mindössze 2-3 tonnás hektáronkénti eredmények születnek. A búza is csak az átlag felét fogja hozni véleménye szerint, 3-5 tonnánál jobb eredmények nem lesznek errefelé.
“Míg a Dunántúlon eléri a 250-300 mm-t az éves eddigi csapadékösszeg, keleten sok helyen még nem értük el a 100 mm-t sem” – összegez Gábor. Az árpa és a búza mellett a repcetermés kilátásai is egyre rosszabbak. Eddig is csökkentek a repceterületek több kelet-magyarországi megyében egyrészt az aszály, másrészt pedig szerkivonások miatt, az idei év azonban feltette az i-re a pontot. 2 tonnánál aligha lesz több repcemag hektáronként, már ahol egyáltalán kikelt. A szakember szerint tovább fog folytatódni a repceterületek visszaszorulása.
A termelők lelkiállapota kifejezetten rossz, nagyon sokan látják kilátástalannak a helyzetet. (A kelet-magyarországi helyzetről döbbenetes képeket gyűjtöttünk össze ebben a cikkünkben.)
Viszont magasak a terményárak – ez sem segít?
Látszólag enyhít a gondokon az, hogy magasak a terményárak, és bizony, akinek van tárolókapacitása, tőkeerős, most nem is köt előre felvásárlási szerződéseket a terményre, aki teheti, vár a még jobb árra. De ezt is meg lehet érteni, az aszálykárokat és a költségek növekedését elnézve ezen sajnos nem lehet csodálkozni. “Eddig egy hektár búzaterület megművelése kijött körülbelül 250 ezer forintból, most inkább 350-400 ezer forint körül van ugyanez az inputanyagok árának növekedése és a földbérleti díjak emelkedése miatt. Akkor jön ki a termelő nullára, ha legalább 3,5 tonnás termése lesz hektáronként. Víz nélkül viszont még ez is kérdéses. Azt pedig senkitől nem lehet elvárni, hogy bukjon a munkáján” – elemezte a helyzetet a gazdálkodó.
Az a furcsa ez egészben, hogy itt pont lenne öntözővíz
Ellentmondásos és egyben szomorú is, hogy Békés és Csongrád megyében a Tisza és a Körösök vize megadná a lehetőséget az öntözésre, ami egyébként meg is felelne annak az elvárásnak, hogy minél inkább a felszíni vizeket kell használni vízpótlásra a mezőgazdasági területeken.
“Óhatatlanul felszínre kerülnek most azok az évtizedek óta hangoztatott, megoldásra váró problémák, amelyek eddig többé-kevésbé még áthidalhatóak voltak, és amelyekre megoldást várnak a gazdák az agrárkormányzattól”. A termelő szerint az egyik ilyen kérdés az osztatlan közös tulajdon felszámolása, amely ha lassan is, de legalább halad. A másik pedig az öntözés, ami azonban a kelet-magyaroszági gazdák meglátása szerint nem jutott sehová az elmúlt évtizedekben.
Ha a csődifferenciálódás idején nagy az aszály, akkor esély sincs jó kukoricatermésre – Fotó: Shutterstock
Kelet-Magyarországon éppen azok a területek sújtottak aszállyal, ahol egybként lenne lehetőség öntözésre. Mert vannak nagyobb folyók, rendelkezésre áll a felszíni víz. A termelő-szövetkezeti időszak végén komoly belvízelvezető rendszerek épültek a Tisza és a Körösök mentén is, amit aszályos periódusokban öntözésre is lehetett használni, jelentős mennyiségű vizet emeltek ki a folyókból. A rendszerváltás és a kárpótlás lefolytatása után viszont rengeteg kis gazdaság jött létre, és “az az igazság, hogy képtelenség önszerveződő alapon összehangolni egy nagyobb térségre alkalmazható öntözési rendszert 60-80 termelővel.” A gazdálkodó szerint, ha nem jön állami segítség ehhez, amely újraszervezi az öntözési rendszereket, akkor kudarcra van ítélve az öntözés. Mert nem csak pénzre van szükség, hanem egy magasabb szintű szervezettségre. Emellett a csatornák tulajdonjogának rendezése is sürgető kérdés.
Ha eddig vonatkodtak is a gazdák, hogy hozzájárulást fizessenek azért, hogy elérhető legyen az öntözővíz a föld végén, az elmúlt évek aszályos időjárása miatt mostmár nem fognak ez ellen tiltakozni Gábor szerint. Már az alapkérdés is megváltozott:
nem a terméstöbbletről beszélünk, hanem a termésbiztonságról.
A vidék népességmegtartása, az agrárium, a GDP-hez való hozzájárulás szempontjából is lényeges kérdés ez, nemcsak néhány gazda jövedelme a tét. “A Liebig-hordó legkisebb dongája jelenleg a víz. Ennek hiányát kellene a lehető leggyorsabban orvosolni”.
Az öntözés fejlesztése kapcsán egyébként számos lépés történt, hogy csak néhány dolgot soroljunk:
De ez nem elég az aszállyal sújtott térségben a gazdálkodó szerint. Azért, mert egészen egyszerűen 60-80 gazdálkodó (2-3 000 hektárt érintően) nem tud egyetértésre jutni állami koordináció nélkül.
