2022. június 21., kedd 18:05:00 / Agroinform.hu – Polgárné Sarok Edit

---

A Tisza és a Körösök mentén nincs megoldva az öntözés, pedig van elegendő víz a folyókban. Egy Szolnok megyei gazdálkodóval elemeztük a katasztrofális terméskilátásokkal kecsegtető helyzetet.

Hónapok óta arról szólnak a hírek, hogy óriási mértéket ölt az aszály, a tavasz is úgy indult, hogy szinte teljesen elmaradt előtte a talajok téli, vízzel való feltöltődése. Erre a talajnedvesség-hiányra érkezett meg a tavaszi aszály, ami mostanra komoly terméskiesést vetít előre főleg a kelet-magyarországi megyékben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Békésben és Csongrádban. Itt gyakran születnek bőven átlag feletti termésátlagok, az idén azonban egészen másra lehet számítani.

Gyói Gábor, agrármérnök-növényorvossal elemeztük a helyzetet, aki Jász-Nagykun-Szolnok megyében gazdálkodik, Békés és Csongrád megyében pedig szaktanácsadással foglalkozik: egészen katasztrofálisnak látja az őszi kultúrák állapotát. A tavalyi rekord árpatermés után idén mindössze 2-3 tonnás hektáronkénti eredmények születnek. A búza is csak az átlag felét fogja hozni véleménye szerint, 3-5 tonnánál jobb eredmények nem lesznek errefelé.

“Míg a Dunántúlon eléri a 250-300 mm-t az éves eddigi csapadékösszeg, keleten sok helyen még nem értük el a 100 mm-t sem” – összegez Gábor. Az árpa és a búza mellett a repcetermés kilátásai is egyre rosszabbak. Eddig is csökkentek a repceterületek több kelet-magyarországi megyében egyrészt az aszály, másrészt pedig szerkivonások miatt, az idei év azonban feltette az i-re a pontot. 2 tonnánál aligha lesz több repcemag hektáronként, már ahol egyáltalán kikelt. A szakember szerint tovább fog folytatódni a repceterületek visszaszorulása.

A termelők lelkiállapota kifejezetten rossz, nagyon sokan látják kilátástalannak a helyzetet. (A kelet-magyarországi helyzetről döbbenetes képeket gyűjtöttünk össze ebben a cikkünkben.)

Viszont magasak a terményárak – ez sem segít?

Látszólag enyhít a gondokon az, hogy magasak a terményárak, és bizony, akinek van tárolókapacitása, tőkeerős, most nem is köt előre felvásárlási szerződéseket a terményre, aki teheti, vár a még jobb árra. De ezt is meg lehet érteni, az aszálykárokat és a költségek növekedését elnézve ezen sajnos nem lehet csodálkozni. “Eddig egy hektár búzaterület megművelése kijött körülbelül 250 ezer forintból, most inkább 350-400 ezer forint körül van ugyanez az inputanyagok árának növekedése és a földbérleti díjak emelkedése miatt. Akkor jön ki a termelő nullára, ha legalább 3,5 tonnás termése lesz hektáronként. Víz nélkül viszont még ez is kérdéses. Azt pedig senkitől nem lehet elvárni, hogy bukjon a munkáján” – elemezte a helyzetet a gazdálkodó.

Az a furcsa ez egészben, hogy itt pont lenne öntözővíz

Ellentmondásos és egyben szomorú is, hogy Békés és Csongrád megyében a Tisza és a Körösök vize megadná a lehetőséget az öntözésre, ami egyébként meg is felelne annak az elvárásnak, hogy minél inkább a felszíni vizeket kell használni vízpótlásra a mezőgazdasági területeken.

“Óhatatlanul felszínre kerülnek most azok az évtizedek óta hangoztatott, megoldásra váró problémák, amelyek eddig többé-kevésbé még áthidalhatóak voltak, és amelyekre megoldást várnak a gazdák az agrárkormányzattól”. A termelő szerint az egyik ilyen kérdés az osztatlan közös tulajdon felszámolása, amely ha lassan is, de legalább halad. A másik pedig az öntözés, ami azonban a kelet-magyaroszági gazdák meglátása szerint nem jutott sehová az elmúlt évtizedekben.

Ha a csődifferenciálódás idején nagy az aszály, akkor esély sincs jó kukoricatermésre – Fotó: Shutterstock

Kelet-Magyarországon éppen azok a területek sújtottak aszállyal, ahol egybként lenne lehetőség öntözésre. Mert vannak nagyobb folyók, rendelkezésre áll a felszíni víz. A termelő-szövetkezeti időszak végén komoly belvízelvezető rendszerek épültek a Tisza és a Körösök mentén is, amit aszályos periódusokban öntözésre is lehetett használni, jelentős mennyiségű vizet emeltek ki a folyókból. A rendszerváltás és a kárpótlás lefolytatása után viszont rengeteg kis gazdaság jött létre, és “az az igazság, hogy képtelenség önszerveződő alapon összehangolni egy nagyobb térségre alkalmazható öntözési rendszert 60-80 termelővel.” A gazdálkodó szerint, ha nem jön állami segítség ehhez, amely újraszervezi az öntözési rendszereket, akkor kudarcra van ítélve az öntözés. Mert nem csak pénzre van szükség, hanem egy magasabb szintű szervezettségre. Emellett a csatornák tulajdonjogának rendezése is sürgető kérdés.

Ha eddig vonatkodtak is a gazdák, hogy hozzájárulást fizessenek azért, hogy elérhető legyen az öntözővíz a föld végén, az elmúlt évek aszályos időjárása miatt mostmár nem fognak ez ellen tiltakozni Gábor szerint. Már az alapkérdés is megváltozott:

nem a terméstöbbletről beszélünk, hanem a termésbiztonságról.

A vidék népességmegtartása, az agrárium, a GDP-hez való hozzájárulás szempontjából is lényeges kérdés ez, nemcsak néhány gazda jövedelme a tét. “A Liebig-hordó legkisebb dongája jelenleg a víz. Ennek hiányát kellene a lehető leggyorsabban orvosolni”.

Az öntözés fejlesztése kapcsán egyébként számos lépés történt, hogy csak néhány dolgot soroljunk:

• a gazdák öntözési beruházásait támogató pályázat jelenleg is elérhető,
• van lehetőség öntözési közösségek létrehozására, szintén pályázati támogatással,
• készülőben van az új vízkészletgazdálkodási stratégia, erről Jakab Istvánnal, a MAGOSZ elnökével is beszélgettünk,
• jogszabály-módosítás segíti a csatornahálózatok karbantartását.

De ez nem elég az aszállyal sújtott térségben a gazdálkodó szerint. Azért, mert egészen egyszerűen 60-80 gazdálkodó (2-3 000 hektárt érintően) nem tud egyetértésre jutni állami koordináció nélkül.

Átemelő gépészet – Nyomócső szerelés

Négy hektáron, 3,6 hektáros vízfelületű, 135 ezer köbméter befogadóképességű víztározót épít egy mezőgazdasággal, zöldségtermesztéssel foglalkozó társaság. A 450 millió forintos beruházás augusztusra készül el.

Tavaly októberben vágott bele a mezőgazdasággal, fóliás ter­­mesztéssel foglalkozó kiste­leki Kurucsai és Társa Kft. egy 4 hektáros területen fekvő, 135 ezer köbméteres öntözővíz-tározó építésébe, amelynek szakmai gesztora és kivitele­zője a vásárhelyi központú Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat. 

Az igazgató, Balla Iván el­mondta, hogy a vízmegtartás, a takarékoskodás miatt is fontosak az ilyen és ehhez hasonló beruházások. 

 A kisteleki főcsatorna víz­­szintjét és -mennyiségét is egyensúlyban tartja majd a zsilipekkel, belvízkor védekezésként befogadja a felesleget, majd később visszatöltheti, így nem vész el az értékes, nyugodtan állíthatjuk, kincset érő víz a semmibe. A környező élővilágnak is fontos lehet, és például úgy tudom, halat is telepítenek majd bele 

– mondta a vízügyi szakember. 

 Az elsődleges szempontunk, hogy legyen benne víz, és azzal öntözhessünk, az összes többi, a haltelepítéssel együtt csupán fontos lehetőség. Halat azért telepítünk, mert így is, úgy is belekerülnek a vízbe, így legalább olyanok lesznek benne, amilyeneket mi szeretnénk 

– vette át a szót a cég képviseletében Kurucsai Tamás ügyvezető, termelés­irányító. Azt is elmondta, hogy a 450 millió forintos, 50 százalékos támogatási intenzitású pályázatból augusztusra megvalósuló tározó tudomása szerint a legnagyobb lesz Csongrád-Csanád megyében, amelyet kifejezetten növények öntözésére használnak majd. 

 Külföldön bármerre jártam, a kertészetek mellett mindenütt tározókat láttam, amelyekben gyűjtik az esővizet, és azzal ön­­töznek. A miénk képes lesz befogadni a térség akár egész éves csapadékmennyiségét. Jelenleg 200-250 méter mélyről származó ivóvízzel locsoljuk 17,5 hektáros területünket, a felsőbb rétegből származó a szűrés, tisztítás, vagyis a vastalanítás miatt iszonyatosan drága. Ha ezeket helyettesíthetjük, meg kell próbálni, és ez a „tó” akár 100 évig is itt maradhat 

– magyarázta Kurucsai Tamás. Hozzátette, több beruházásukat ideiglenesen szüneteltetik, hogy most csakis a víztározóra koncentrálhassanak.